A település történetéből

Az Ipoly jobb partján települt Szlovákgyarmatnak a története évszázadokon át azonos volt Balassagyarmatéval. Hisz az első világháború végéig ez a terület Nógrád székvárosának része volt; uradalmi központok, szőlők, pincék sokaságával lehetett errefelé találkozni; tégla- és cserépgyár működött itt, s lassan kialakult az Újtelep. Az önálló Tótgyarmat csak 1920-ban keletkezett. Mára aztán közel hatszáz lakosa lett, igaz, zömmel szlováknak vallják magukat, de a tősgyökeres lakosság magyarul beszél.

A község új templomáról

Ennek a falunak hosszú időn át temploma sem volt. Katolikus és evangélikus lakosai a szomszédos települések templomaiba jártak istentiszteletre. Újabban vasárnaponként sokan Balassagyarmatra mentek szentmisére. Egyébként a katolikusok a lukanényei anyaegyházhoz tartoztak, ma pedig az újonnan létesült apátújfalusi plébánia filiálisa Szlovákgyarmat.
Pintér Zoltán szentszéki tanácsos, Lukanénye egykori plébánosa írta visszaemlékezésében az alábbiakat: „Lukanényének öt filiája van. Hat falu volt öt templommal. Akkor még Szlovákgyarmatnak nem volt temploma. Fájt is mindig a szívem, mikor végigmentem azon a falun, mert lakosai olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Akkor azonban csak fohászkodni lehetett azért, hogy legyen majd egyszer nekik is templomuk. Volt is nagy öröm és ünnepség, amikor 1993. nov. 6-án felszenteltük az új templomot Szent Imre tiszteletére.“ (Pintér, é.n.: 111) Pintér atya gondolata lassan valósággá vált. Ehhez azonban a buzgó gyarmatiak s a környék híveinek összefogására volt szükség. Sokat segített a falu evangélikus lakossága is.
Zallus Mihály és Pollág Péter terveit, illetve a templom makettjét 2000-ben mutatták be a falu lakóinak. Miután azt elfogadták, kijelölték az építendő templom helyét is az öreg harangláb környékén. Ugyanezen év első felében II. János Pál pápa megáldotta a templom alapkövét is. Erről tanúskodik a torony előtti falba épített emléktábla, melyen ez olvasható: „E templom alapkövét/ II. János Pál pápa áldotta meg/ Pozsonyban 1990. IV. 22-én/ Védőszent Szent Imre/ A templom épült 1992/ Sl. Ďarmoty – Szl. Gyarmat.“ A szlovák és magyar nyelvű felirat mellett egy fehérmárvány magyar táblát is láthatunk, ezzel a szöveggel: „Isten/ dicsőségére/ Pintér Zoltán/ plébános/ szorgalmazásából“. A járási újság egyik tudósításában sok-sok buzgó építőt név szerint is megemlítenek. Köztük az építkezés megbízott ügyvezetőit: Árvay Józsefet, Schmid Gábort, Kosík Ferencet, a polgármester Marczik Milánt, az építésvezető Rados Imrét, a tornyot zsaluzó Híves Pált, a villanyszerelést végző Sinko Jánost, az apátújfalusi kőműveseket: Blaho Emilt, Básti Jánost, Rimóczy Lászlót és Kosik Józsefet. (Szabó, 2008:11) De ideírhatjuk még a tervezetkivitelező pozsonyi Gradient vállalatot vagy az építészeti tanulmány kidolgozóját, Peter Mazúr mérnököt s az építésfelügyelő Nagy Mihályt is.

A magas dombon álló, kelet-nyugati tájolású modern templomhoz egy hosszú lépcsősor vezet. A lépcsősor utáni magas fal s a nyitott bejárati kapu, melyen át a templom előtti térbe léphetünk, egyféle monumentalitást ad a helynek. Ezt még növeli a templom nyugati részéhez épült magas harangtorony. A templomhajó térhatása igen jól megkomponált. A falak, illetve a tetőzet az oltár irányában szélesednek és magasodnak. A főkapun át a kis kórus alatti helyre lépünk, s innen az építmény belső tere az oltár felé kinyílik, egyre tágasabb lesz. A hajó maga is laza, az oltártér pedig ennél még szélesebb. A hajó padjai vörösfenyőből készültek, Kilmayer Vladimír asztalos munkái.
Az enyhén magasított szentély a templom ízlésesen és művészien kivitelezett és megtervezett szakrális tere. A keleti falon egy nagyméretű fakeresztet láthatunk faragott fakorpusszal. Az úrasztal elejét az Utolsó vacsorát ábrázoló fa relief díszíti. Ennek két oldalán áll az ugyancsak fából faragott Jézus Szíve- és Mária Szíve-szobor. Fa alkotások a hajó falán elhelyezett stációjelenetek is, melyeket Ján Chován dekýši népi fafaragóművész készített. A háromszög alakú Oltáriszentség-szekrény ajtaját a csodálatos kenyérszaporításra utaló motívumok (kenyereskosár, két hal) díszítik. A szentély monumentalitásának hatását növeli a déli fal nagyméretű színes mozaiküveg ablaka, amely Szent Imrét jeleníti meg fehér palástban, fején koronával, oldalán egyenes karddal, mellette liliommal.

A korona körül ez a felirat olvasható: Sanctus Emericus. A templom a megvilágítást ezen kívül a déli fal kórus felőli öt kocka alakú ablaknyíláson át s a kórus nyugati részének ablakaiból kapja. Szlovákgyarmat szép modern műalkotását 1993. november 6-án szentelte fel Tóth Domonkos nagyszombati püspök. A szentmisék nyelve a mai napig magyar.

Csáky Károly
A szerző felvételei